Hangutánzó szavak

VOLT EGYSZER EGY KERT

Akkora volt ez a kertész, mint egy öntözőkanna vagy egy fél zsák liszt, lábujjhegyre állva sem érte el a bokrok tetejét, ha azokat nyírni kellett. Márpedig a bokrok ágai olyanok voltak, hogy nyúlánknak gondolták magukat, nőttek, zöldelltek, naponta igazítani kellett a búbjukon. Kitalálta hát a kertész, hogy két bádogvödröt köt a lábára – így már elérte a bokrok ágait –,

nyissz-nyassz, hulltak a nyúlánkságot képzelők. 

Haladt a kertész az ösvényen:

– Döng, dödöng – így.

Később azt is kitalálta, hogy ha jó nagyot pumpál a hátán lévő permetezőtartály karján, akkor felemelkedik a levegőbe, s ott lebeng egyet, még szebben haladva így, még szebben nyesegetve. Két dödöng és egy lebeng, így haladt a kitalálós kertész az ösvényen, s amikor nem ezt tette, olyankor gereblyézett, fütyörészett, és mondogatta a fákon billegő pintyeknek, hogy: 

pípipi-pí, mint minden kertész.

Történt egyszer, idő múltával, hogy a kertnek születésnapja lett. Már reggeltől legszebb várakozásába terült a kert, mint aki köszöntőket fogad, nézett jobbra, nézett balra, igazgatta bokrait, fáit, virágait, hogy tán csak eljön hozzá valaki, s az a valaki megállna előtte, majd mondaná:

– De jó, hogy születtél, te kert! – és megölelné őt.

Míg ebben a legszebb várakozásában a kert ilyeneket gondolt, addig a kertész csak dödöngött és lebengett az ösvényen – csattogtak a lábán a bádogvödrök, és fel-felemelkedett a levegőbe pumpáláskor, s bizony elfelejtette, hogy a kertnek, az o kertjének születésnapja van. A kert fészkelődött, köhintett is párat, aztán előállt:

– Ma születésnapom van. Mondjad nekem, kedves kertész, hogy: de jó, hogy születtél, te kert!

A kertész aláereszkedett az utolsó lebengből, megigazgatta a lábán álló bádogvödröket, szembenézett az ünnepelttel, mosolygott, aztán elismételte:

– De jó, hogy születtél, te kert! – és átölelte, végül egy ásónyélre rávéste:

FONTOS. A KERTNEK SZÜLETÉSNAPJA VAN. (Emlékeztetőül, ha majd nem jutna eszébe, máskor.) Aztán tovább dödöngött és lebengett estig a kert kanyargós ösvényein. A kert örült egyet, majd lefeküdt.

Fölnézett az égre, elfújta a csillagokat.

Máté Angi