NEMES NAGY ÁGNES: A SZOMJ

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

RADNÓTI MIKLÓS: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,
-mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: AKARSZ-E JÁTSZANI?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

ADY ENDRE: ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Niccoló Paganini: "Violin Sonata No 6"
olasz zeneszerző,
téma: szerelem,
időszak: romantika, 1805-1809 között

Edward Elgar: Salut d'Amour
angol zeneszerző,
téma: "szerelmi üdvözlet",
időszak: romantika, 1888

Debussy - Arabesque
francia zeneszerző,
téma: érzelmek arab stílusban kifejezve, időszak: expresszionizmus, 1891

Fritz Kreisler - Liebesleid
osztrák hegedűművész,
téma: szerelmi csalódás,
időszak: késő romantika, 1905

Fritz Kreisler - Liebesfreud
osztrák hegedűművész,
téma: szerelmi öröm,
időszak: késő romantika, 1905

Munch - A csók

Nem egy szimpla hétköznapi csók csattan el Munch A csók című festményén. Az örökkévaló egybefonódás és együvé tartozás szimbóluma ez a pár. Az arcuk a valóságban is egybeforr, mintha össze lennének hegesztve. Az expresszionista festő széles ecsetvonásaival gyurmázta őket eggyé. Olyannyira, hogy az arc jellegtelen lesz, s csupán maga az aktus, a fúzió kerül fókuszba. Figyelve a festményt, a kezdeti lüktetés után a bágyadt mozdulatlanság érzése kerít hatalmába minket, s egyre plasztikusabbnak érezzük a párt: mintha sóbálvánnyá merevedtek volna az időtlenségben. Ám ez az érzés ambivalens gondolatokat szül. A romantikus eszményképet felváltja a nyomasztó aggodalom: csak nem felfalta fekete özvegyként egyik fél a másikat? A teljes önazonosság és identitás feladásaként is értelmezhetjük ezt a festményt, s bizony ez elég végzetes tragédia kimenetelét is előrevetítheti.

Klimt - A csók

Hogyan is maradhatna ki Klimt Csókja szerelmes festmények válogatásából? A szecesszió nagymesterének tartott Klimt talán a világ egyik legismertebb festményét alkotta meg. Az elapadhatatlan szenvedély sugárzik a festmény minden részletéből. De várjunk csak! Ugyanolyan szenvedélyesen csókolja a nő a férfit, mint a férfi a nőt, vagy csak elszenvedi a csókot, miközben másról fantáziál? És miért térdepel a szakadék szélén a nő? Mit jelképeznek az alakok ruháin a markáns és maszkulin négyszögek, és mit a játékos, feminim spirálok? Az elnyomás, vagy a kiegyenlített szerelem festménye ez? Nos, Klimt zsenialitása éppen abban rejtezik, hogy alkotásainak megannyi mélysége van: tekinthetünk egyszerű dekoratív festményként is erre a képre, amely jól mutat a nappali falán, de rejtélyesnek és titokzatosnak is bélyegezhetjük ezt az alkotást. Egy biztos: hiba lenne rá giccsesnek titulálva legyinteni – bizonyára nem véletlen, hogy a Klimt-festmények eluralták a hobbiboltok és papírboltok kirakatát.

Lucas Cranach - A szerelmes öreg

Van létjogosultsága a tiszta és önzetlen szerelmeken túl másfajta szerelemnek is, vagy ez az erkölcstelenség netovábbja lenne? Ezt a kérdést feszegeti a német festő megannyi remekművében, amelyen hol torz és groteszk öregurakat jelenít meg szépséges és fiatal hölgyekkel, hol idősebb asszonyságok tűnnek fel jóképű és ifjú férfiakkal. A szatirikus/moralizáló alkotások kedvelt műfaja volt Cranachnak és kortársainak, maga Cranach is számtalan változatban megfestette ezt a kompozíciót. A fiatalabb (és dekoratívabb) partner rendszerint megkapja a jutalmát, vagy maga veszi el oly módon, hogy benyúl a jómódú, ám torz arcú ember pénzes erszényébe. Paráznaság és érdekkapcsolatok. Valószínűleg egyidősek az emberiséggel. De vajon bűnrészesei vagyunk mi is a pénzért vásárolt hancúrozásnak? A ránk szegeződő hölgy röntgen-tekintete nyilvánvaló teszi a választ erre a kérdésre.

Silvio Allason - A csók

A tiltott szerelem örökzöld tematikája az irodalmi műveknek, filmeknek, szappanoperáknak (gondoljunk csak a Rómeó és Júliára, de a példákat végtelenségig sorolhatnánk). Ami tiltott, az jobban kell, azért hevesebben tudunk és akarunk harcolni. A tiltott szerelmet dolgozza fel festményén Silvio Allason, egy kevésbé ismert olasz festő. A szerelmesek csak egy rácsos vaskapun keresztül érintkezhetnek, de így még édesebb az együtt töltött idő. Az alakok testtartásán érződik, hogy tiszta és nyílt szerelemmel viseltetnek egymás iránt, és bármilyen nagy akadállyal kelljen is megküzdeniük, előbb-utóbb elérik, hogy tényleg egymás karjaiba borulhassanak. Látjuk a fiú arcán az elszántságot? Szinte eltorzul az ábrázata a hevességtől. Drukkoljunk, hogy ez a románc ne torkolljon tragédiába a szülői vasszigor miatt.

Rembrandt - A zsidó menyasszony (Izsák és Rebeka)

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Rembrandt festményét, a "megérkezés" címkét aggatnám rá. A képen látható férfi és nő túl van a kísérleti/megismerkedési szakaszon, és ennek ellenére, akarom mondani, éppen ezért örök hűséget fogadnak egymásnak, azaz megérkeznek életük azon szakaszába, ahonnan kezdve elválaszthatatlan entitás lesznek. Ennek a festménynek, és a rajta szereplő alakoknak nincs titkolni valójuk sem előttünk, sem egymás előtt: nyíltan vállalják a házasság szentségét. Rembrandt mesterien megtervezett kompozíciója a határozottságot és stabilitást közvetíti. A férfi tisztában van felelősségteljes döntésével, és vállalja annak minden következményét. Látjuk, milyen magabiztosan, mégis szelíden és óvó mozdulattal ér választottjához? A melankolikus nyugalom átragad ránk is, és az időtlenségbe varázsol minket, ahonnan csak az ásó, kapa, nagyharang zökkenthet ki. Ideiglenesen.

Vincent van Gogh - Aljnövényzet szerelmes párral

Ide akarunk megérkezni, mert ez az Éden. Ahol az ibolyaszínű nyárfák, a sárga és fehér virágok megóvnak minden ártó körülménytől. Ahol a természet körbe ölel minket, és kizárja a külvilágot, hogy csakis egymással foglalkozhassunk. Látjuk, milyen zavartalanul sétálgat a pár? Van Gogh géniusza abban rejlik, hogy akár pár elnagyzolt ecsetvonással is képes idilli világokat alkotni. Ezt a képét halála előtt festette a mester, akkor kísérletezett a széles kompozíciókkal. Szinte tökéletes ellentéte Munch Csókjának. Ott a sötét tónusok uralkodnak, itt a színek kavalkádja, ott a zártság kerít hatalmába, itt a nyílt végtelenség, ott egymásba olvadnak az alakok, és megszűnnek különállók lenni, itt a természetbe olvadva mindkettejük személyisége megmarad. Fesztelenül sétálgatnak, hol Platónt imitálnak, hol verset költenek, hol hallgatják a vadon rezdüléseit, hol kacagnak bele a nagyvilágba. Nem kell aggódni érettük. Itt övék az idő, és övék a tér.